A MAI TEMPLOM ÉPÍTÉSÉNEK RÖVID TÖRTÉNETE

II. József 1790-ben megjelent Türelmi rendelete, amely hivatalosan is megtűrte a protestánsokat, elvileg lehetőséget biztosított a templomépítésre. A kolozsi unitáriusok legfeljebb csak álmaikban gondolhattak új templom építésére. Nagy volt a szegénység és a kicsinyhitűség. Az 1780-as évek nagy marhavészei és néhány rosszabb gazdasági év után, a hívek még az addigi papi- és mesteri bért is le akarták szállítani. Ezekben a nehéz években Gyöngyösi Mihály lelkész (1759-1789) erősítette a híveket lelkiekben, hogy az egyházközség is temploma sorsára ne jusson. Még három lelkész volt ebben az időben, 1790-től 1810-ig, akik Jeremiásként keseregtek a romok felett, míg végül csak elérkezett az új templom építésének ideje.

Árkosi Barabás Pál, az egyházközségi tanács elnöke és Deák Ferenc gondnok, az egyházközség nevében a Képviselő Tanácshoz fordultak templomhely és építési segély iránt. Még 1806 folyamán kiderült azonban, hogy sem a kincstár, sem a város nem tud - vagy nem akar - megfelelő templomhelyet adni. Ekkor, a régi templom nagyobb részének lebontása után, a templom nélkül maradt hívek egy raktárnak való deszkafedeles színt használtak istentiszteleti helységül, s ez így maradt 1806-tól még több mint 15 éven át!

1819-ben Koronka Lajos kincstári gazdatiszt, Kis Pál lelkész és Kún János egyházi tanácsos, hosszabb beadvánnyal fordultak az Egyházi Képviselő Tanácshoz. Megjegyzik, hogy a kolozsi egyházközség hívei az építés ügyében mindent elkövetni készek, becsületes, jámbor és jó igyekezettel lévén, de a tehetetlenség és elszegényedés terhe alatt nyögnek.

Az új templom építésére javasolják az akkori papi házat és udvart, a papi ház építését pedig a templomnak használt szín helyére ajánlják. Az építési költségek fedezésére kérik az egyházközség fiatal tölgy- és nyárfa erdejének eladását.

1819. november 27-e: a vizitáció napja, egyben az új templom építésének elhatározása és alapjainak letétele. A közgyűlés hét szavazat kivételével úgy határoz, hogy az építkezéseket a már említett helyen megkezdik. Rendelkezésre álló alap 1127 forint és 30 krajcár. A „Pap­erdejét" eladják, és onnan remélnek még 5-6.000.- Ft-ot.

Az erdő eladása megtörtént, s 1821-ben a gyűjtési engedélyt is megkapták, de oly későre, hogy csak szeptember 27-én kezdhették meg a gyűjtést, s a gyűjtési határidő lejárt, mielőtt Erdélyt bejárhatták volna. így történt aztán, hogy az építést ugyan még 1821-ben elkezdték, de a templom még 1823 júniusában sem volt egészen készen, tornya pedig a templom falain felül építetlenül állott. Újabb gyűjtési engedélyért folyamodtak, és ennek eredménye lett, hogy végre 1824-ben a templom - tornyával együtt - teljesen elkészült.

Történetírónk följegyezte végezetül azt is, hogy: „A lelkész pedig, akinek idejére esik e nagy építkezés Kis Pál volt, [aki] 1809-1842-ig (33 éven át) szolgált buzgósággal a kolozsi unitárius egyházközségben. Végül meg kell említenünk, hogy az építésről fel van jegyezve a tordai és szováti unitáriusok adománya, valamint a kolozsi más vallású hívek segítsége is."3

 

3   Bálint Ferenc kolozsi lelkész (1969-1989) kéziratban maradt - majdnem 13 oldalnyi - ismertetője alapján, melyet
1971. szeptember 5-ére írt: „A 150 éves templom története" címen.