A KOLOZSI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE 1941. március 16-tól4
-----------------------------------------
4
Komjátszegi Géza kolozsi
lelkész (1941. március 16 - 1968. szeptember 30) kézírásos feljegyzései - egy
iskolás
füzet összekapcsolt vonalas lapjain maradtak
fenn, mintegy 12 oldalnyi terjedelemben - valóságos kordokumentumot kínálnak a második világháborút közvetlenül megelőző,
majd az azt követő rendszerváltással
beköszöntő sztálinista diktatúra legsötétebb időszakáról. Az ateista-kommunista
diktatúra módszeresen, lépésről-
lépésre fosztotta meg az egyházat javaitól, fokozatosan ellehetetlenítve nemcsak
szolgálatát, közéleti
szerepvállalását, de puszta létezését is a templom és a lelkészi hivatal falai
közé visszaszorítva. A lelkész egykori
feljegyzései - bár igen óvatosan, visszafogottan fogalmazott — híven tükrözik
ezt a korszakot, annak szinte minden
jellegzetességével együtt. - A szöveget egészében átvettem; a nyomatékosító
kiemelések azonban tőlem származnak (F.D.)
---------------------------------------
A Királyhágón túl, Bihar megyében levő bihari egyházközségből Erdélybe visszatérve a Kolozsi Egyházközség lelkészi állásába Komjátszegi Géza lelkész beiktatása 1941. március 16-án, szép tavaszi, napfényben tündöklő, életfakasztó napon történt. Ilyen napfényhez hasonló melegség áradt el a hívek lelkén és öröm a szívekben; úgy a hívek, mind a lelkész szívében. A lelkészt Erdélybe visszatérése öröme, régi emlékek megújulása hatja meg, amelynek hatása alatt szép tervekkel és reményekkel fog munkához.
A beiktatáson jelen volt Kolozs község minden felekezete nagy számmal; a helybeli ref. lelkész-esperes keblitanácsosaival, a görögkeleti lelkész-esperes presbitériumával vett részt a beiktatáson, melyen az Egyh. Központ képviseletében dr. Fikker János teol. dékán-tanár és Rázmány Mór egyházi központi tisztviselő, az esperesi hivatal képviseletében jelent meg az ünneplő egyházközségben, s vezették le a lelkészbeiktatást, üdvözölve és buzdítva a lelkészt és a vezetésére bízott híveket; Kolozs község elöljárósága képviselői és a többi intézmények vezetői. A beiktatási ünnepség után az egyházközség tagjai közebédet adtak az egyházközségi tanácsteremben, ahol ünnepélyes hangulatban, testvéries örömérzés között telt el a nap, sok üdvözlőbeszéd és jókívánat tolmácsolásával a lelkész és a kolozsi unitárius gyülekezet boldogságára és a lelkésznek ezekre adott válaszával.
Ezzel a szép nappal kezdődött reményteljesen lelkész és a kolozsi unitárius gyülekezet közös építő munkája, Isten segítségével. A kolozsi unitárius egyházközség lélekszáma a polgári hatóság összeírása szerint 207.- (1940. december 31-én.)
A kicsiny létszámú unitárius gyülekezetnek sok és sürgős feladatot kellett vállalni és megoldani a lelkész vezetésével. A papi lakás lakhatatlan állapotban volt, melléképületek közül a konyha hiányzott, helyén egy gyommal benőtt, régi romhalmaz volt; a többi melléképületek gyenge-, javításra váró állapotban roskadoztak, a kerítések csaknem az egész telek peremén hiányoztak. Lelkész családjával három hónapig csaknem, Kozma István Ferencz afiánál lakott, amíg a papi lakáson a legszükségesebb javításokat végezték.
Az egyházközség ingatlan vagyona 54 hold 352 • öl terület (szántó, kaszáló és belsőség), 13 hold 457 • öl erdő; ezen kívül Dél-Erdélyben maradt 1 hold 173 • öl erdő és
mintegy 5 hold temető a közös egyházi temetőből. A lelkészt javadalom céljára 32 hold, az énekvezéri javadalom céljára 8 hold, az egyházközség fenntartása céljára 13 hold föld szolgált, valamint a 13 hold 457 • öl erdő.
A sok javítani való nehéz feladat elé állította mindjárt az első lépésnél is a lelkészt és a híveket, mert nem volt pénz. A szükségben az egyházközség vezetősége az Erdélyi Bank R. T.-tól 2500 Pengő kölcsönt vett fel 6 1/2 %-os kamatra, melynek fedezetéül az egyházközségnek a Paperdő-dűlőben 34 hold földjét kötötte le. A kölcsön törlesztése és kamatainak fizetése félévenként történik.
Az épületek állandó süllyedésben vagy csúszásban vannak, a falak emiatt repedeznek; így gyakori javításokra van szükség. A karbantartás és az adók a földek jövedelmét, nagyobb részt felemésztik. A legszükségesebb javításokra minden pénz elfogyott, mert közel 3500 pengőt kellett kifizetni.
Szükséges volt jövedelmi forrásról gondoskodni, mert a templom is javítást igényelt egyidőben. Lelkész 1941. április 3-án, a templomi szószékből kéréssel fordult a hívekhez, az egyházközség lelki és anyagi újjáépítése végett. Kun Sándor gondnok és Kozma Pál pénztáros és a keblitanács tagjainak lelkes, jóakaratú törekvése találkozott a hívek megértésével a lelkész kérésére. A papi lakás megújításában gondnok, pénztáros jó példát adva, a hívek részt vettek sok kaláka munkával a papi lakás javítása idején; a nők közül többen a papi lakás körüli csinosítási munkát vállalták.
A javítási munkákkal párhuzamosan folyt a lelki építés is; az istentiszteleteken kívül lelkész nejével és a gondnokkal megkezdte a hívek látogatását, a gyermekek vallásos oktatását, nevelését.
Az unitárius nők szövetsége megújította vezetőségét; elnökké Komjátszegi Gézáné-t a lelkész nejét, alelnökké Kun Sándornét, jegyzőjévé Pünkösty Józsefné tanítónőt, pénztárossá Kozma Pálnét választotta meg és tagokat nyerve, munkába kezdett.
A nők szövetsége célul tűzte ki azt, hogy a templom megújítására anyagi alapot gyűjtsön; összejöveteleket, rendezvényeket tartott. A Dávid Ferenc Ifj. Egylet hetenként szerda este összejöveteleket tartott a téli időszakban; később szombaton esténként is; ilyenkor egyházi és népi énekeket tanultak, verseket szavaltak, különféle tárgyú előadásokat tartott a lelkész; énekvezér egyházi énekeket tanított be; a tantestület tagjai közül felkért előadók működtek közre. Később a műkedvelő ifjak a lelkész betanítása mellett színdarabokat adtak elő jótékony célú bállal kapcsolatban.
így telt el az 1941. esztendő. Ez év alatt az elköltözködés által és az elhalálozás által a lélekszám 12-vel csökkent 195-re.
A nők szövetsége lelkes munkássága eredményeként az 1942. évben a templomba, a padsorok közé futószőnyegeket adományozott s ezzel a templombelső díszítéséhez nagymértékben hozzájárult.
A papi lakáson és nyári konyhán még az 1942. évben is volt javítani való; az udvar feltöltése és terep javítása ez évben ment végbe.
A lelkészi javadalmat képező 32 hold paperdei földet a lelkész részibe adta ki megművelésre; részben egyházbeli, részben más vallású kolozsi lakósoknak.
A paperdei erdő alsó részében 1 holdat akáccsemetével (12.000 drb.) áterdősítettünk az erdőfelügyelőség engedélyével, az erdő jövedelmének fokozása érdekében, az egyházközség javára. Szükséges volt a jövedelem fokozása, a templom tervezett külső-belső javítása végett.
Közben a kölcsön visszafizetése és kamatainak rendezése a földek jövedelmét igénybe vette; a banknak a 2500 pengő kölcsönt kamataival 1943. december 20-án rendeztük az utolsó részlet megfizetésével.
Az 1944. évben a templom megújíttatása céljára 30 mázsa meszet vásárolt az egyházközség, melyet a kántori telek udvarán egy gödörben oltottak meg július hónapban. A háborús események bekövetkezése miatt azonban nem lehetett a templom javítását megkezdeni; ezért a jövő évre maradt. Közben a háborús helyzetben, 1944 év őszén a mészből felelőtlen elemek vittek el minden gondosság ellenére, ezért még vásárolni kellett a javításhoz.
A templom külső és belső javítása Pilbák István gondnok buzgó utána járása és a kebli elöljárók odaadó munkássága, továbbá Csete József Imréé gondnok-helyettesnek megfontolt vezetése alatt 1945. év szeptember 9-től október 7-ig tartott. Az 1945. évben sokan vettek részt, férfiak és nők a templom megújításában segítő munkával.
Az 1946. évben a belsőségi süllyedt aknai rét és a kántori telek határvonalát képező patakárok szabályozása vált szükségessé, mert a patak áradás esetén a rétet elöntötte és az értékét, jövedelmét csökkentette.
Az 1947. évben a patak hosszában és a keleti szomszéd felé kerítést csináltatott az egyházközség, alól deszka, felül szögesdrótból, sasfákkal erősítve- Ugyanez évben a kántori ház sürgős javíttatására került sor, mert a keleti sarka kiomló félben volt, s a falakon széles repedések keletkeztek. Ez nagy feladat volt, mert épp akkor került sor a pénz inflációja után az első pénz beváltásra, amikor az egyházközség részére beváltott kevés pénzkészletet is vissza kellett fizetni a kapott rendelkezés értelmében. (!) így nagyon nehéz feladat volt a kántori ház javíttatási költségeinek előteremtése. A paperdei földek haszonbéréből ezt sikerült összehozni.
Az 1948. évben a sóskúti réten átfolyó patakárok szabályozását kellett végbevinni a birtok védelme és jövedelmezősége biztosítása céljából. Ez a munka 13.300.- Leibe került.
Az ingatlan birtokból az 1949. évben a süllyedt aknában levő rétet sporttér céljára kérte az állami iskola igazgatója azzal, hogy cserébe kap az egyházközség egy hasonló nagyságú rétet a község határában. Ezt az egyházközség, mint régen vásárolt - de ősi birtokát - nem adta; később mikor a cserét elfogadta, már a rétet is, meg a kántori házat is kerttel együtt államosították azzal, hogy iskolai célt szolgáltak. Az épületben lakott Tarcsafalvi Jenő kántora az egyházközségnek, s egyúttal tanító a helybeli állami iskola magyar tagozatánál.
Az 1950. évben a 14 hold 630 • öl területű erdő államosítására került sor.
Lelkész a papi javadalmul szolgáló paperdei földeket nem bírván a hatósági követelményeknek megfelelően művelni, 1950. augusztus 8-án a földeket a keblitanácsi gyűlésen az egyházközség rendelkezésére bocsátotta megfelelő indoklással és kéréssel, mit a közgyűlés elfogadott. Az egyházközségi közgyűlés a papi földek megművelését saját kezelésben vállalta; azután felajánlta az államnak, minek következtében azután a községi Elöljárósággal egyetértésben a földeket az egyháztagoknak adta át megmunkálásra az 1951. évre, akik a földek utáni gabona beszolgáltatását is vállalták. így 1951. május 9-én 8 hektár 9714 négyzetméter szántót, 11 hektár 1680 négyzetméter kaszálót adott át.
1952. szeptember 21-én tartott rendkívüli közgyűlés az egyházközség fenntartására szolgáló 11, 5 hold szántót felajánlta az államnak, tekintettel arra, hogy nem tudták a hívek megművelni a földet a mezőgazdasági terv szerint. (!) Ezt a földet a Kolozsi Állami Gazdaság megbízottjai vették át 1952. október 7-én; a földek átvételéről nem adtak írásbeli igazolást...
Az egyházközség ingatlan vagyona 1952. december 31-én 2 hektár 9674 négyzetméter.
1953. évtől kezdve az egyházközség fenntartását a hívek önkéntes hozzájárulása fedezte, valamint az 1941. február 16-án a lelkészi díjlevélből törölt 16 kupa törökbúza kepe visszaállítása a búza kepe mellett, ami szintén 16 kupa volt, de 30 literes vékában állapította meg a közgyűlés egész kepefizető család részére; később egész kepefizető 2 vékát, fél kepefizető 1 vékát fizessen.
A gyermekek vallásos nevelése a templomban és a lelkészi irodában folyt; 1950-ig az egyházi éneket lelkész mellett énekvezér tanította. Az ifjúság 1949-ig több műkedvelő előadást tartott lelkész vezetésével, jótékony célra, amíg volt megfelelő helyisége az egyházközségnek; azután a lelkészi irodában folyt az ifjúsági kultúrmunka, amíg fűtési nehézségek nem álltak elő.
A községben is5 megindult fejlődés rendjén 1952 után a villanyt Kolozs községbe is bevezették. Egyházközségünkben is sorra került az 1954. évben a villanynak a papi lakásba és templomba bevezetése, több utána járás és meggyőzés után. (!) 1954. december 19-én ünnepélyes istentisztelet keretében dr. Kiss Elek főtiszt. püspök úr áldotta meg a híveknek ezt a jótékony közjót szolgáló áldozatát és munkáját; dr. Kovács Lajos egy. főjegyző úr pedig hiterősítő prédikációban mutatta meg az unitárius ember útját és fejlődésének távlatait...
A háborús idők multával a lelki életben jelentkező lelki ingadozás mutatkozott jelentős mértékben. A lelki sebek, melyeket a háború ütött a lelkeken, azokon különösen, akiknek hozzátartozója halt meg a harctéren, vagy fogolytáborokban; egyházközségünk tagjai közül aránylag legtöbben vesztek így el. Szükség volt a vigasztalásra, hiterősítésre, mert fokozottan léptek fel a szekták a történelmi egyházak hívei kísértésbe hozására. Ennek következtében 2 ifjú férfi és 1 nő kilépett egyházunkból. Ezzel szemben több a hozzánk átjött tagok száma. (?) A felekezetközi helyzet is állandó éberséget követelt, tekintettel arra is, hogy mi unitáriusok itten legkevesebben vagyunk.
1957. évben a nagyobbik harang megrepedt, november hónap óta nem lehetett megszólaltatni. A hívek minden áldozattal újjá öntették 1958. évben, s ez év október 12-én szentelte fel dr. Kiss Elek főtiszt. püspök úr és dr. Kovács Lajos egyh. főjegyző úr tartott alkalmi, hatalmas erejű beszédet a hívekhez.
A felszentelési ünnepségen részt vettek az összes helybeli felekezetek lelkészei, hívei, Magyarszovátról, Kolozsvárról, a zsúfolásig tele templomban öröm volt mindenki szívében. Az ünnepi istentisztelet után közebéd volt, a lelkészi udvaron megterített asztalok mellett mintegy 200-an vettek részt testvéries, baráti hangulatban, a Főpásztorral és kíséretével. Jelen volt Kiss Sándor volt kolozsi lelkész és neje is, valamint a helybeli lelkészek és hívek közül sokan. Több köszöntő hangzott el a hangulatos együttlét idején.
Isten dicsőségére, ember lelki boldogságára szóljon társával az újjáöntött harang, s legyen szavának meghallgatója, mikor hívja a templomba, minden unitárius és más vallású hív ember.
Hozza a békesség útjára a haragosokat, a gyűlölködőket, az eltévedteket, mert csak így leszünk érdemesek, méltók a jövendőre, ha egyszer egymással a szeretetben egyek leszünk.
A harang újjáöntetése érdekében áldozatos munkát végzett Kun Pál gondnok, Csete Imre pénztáros, Id. Kozma Pál, Csete István I., Pilbák István I., Pilbák Gergely, Pilbák Sándor, Kovács Pál b., Csete István Gy., Csete Mihály stb.
Lelkész családjával 1952 évtől különösen nagy erőfeszítést tett az egyházközség tagjainak lelki gondozására, anyagi gondjai mellett, amelyek évről-évre nehezedtek gyermekeinek tanít(tat)ásával s a családban előforduló betegségek miatt. Sokat kellett küzdenie a mindennapi kenyérért testi munkával is, amelyben 1960-ig segítségére voltak többen, a hívek közül ekével, szekérrel, két kézzel. Lelkész a kertet igyekezett maga munkálni s azt
termő, gyümölcsfákkal beültetni, ami testileg sokszor terhet is jelentett, de az egyházért, a hívek lelki javáért mégis - Jézussal szólva - gyönyörűséges volt.
A nemes cél: a szent örökség megtartása, a unitárius hitben való állhatatos kitartás és emberhez méltó élet. Ezért dolgozik a lelkész és a hűséges hívek serege.
5 A korszakot ismerő olvasónak igencsak sokatmondó „apróság", hogy ez az „is" csak utólag - a sor fölé írt javításként", azaz betoldásként - került a kéziratba! A mondat ugyanis eredetileg így íródott: „A községben megindult fejlődés rendjén..." Mindössze egy parányi „is", s máris mekkora a különbség, „elvtársak"!
---------------------------------------------