Kolozs Unitárius Temetője

Írta: Orosz Endre

Kolozs volt bányaváros monográfiája megírásának előkészítésével több mint egy évtizede foglalkozom. E város egykori elenyészett lakói és főleg régi köztisztviselői kiklétének nyomozása közben, az 1923 év folyamán sorra került a kolozsi magyar temetők síremlékeinek vizsgálata, mert tudatában voltam annak, hogy a gondozott régi temetők az illető község múltjának egy-egy darab kőbe vésett történelmét képezik. A temetők kutatásának kezdetén sejtelmem ösztönszerűleg odavitt ahol Kolozs legrégibb temetője állott: a reformáció előtti róm. kath. parochiális templom romjai körül felfedezett cinterembe,  mert a népek középkori szokásának megfelelően a templomok környezetét a holtak odatemetése által Kolozson is a kegyelet kertjévé szentelték. Itten azonban a lefolyt négyszázad viszontagságai következtében - bár a földből helyen­ként kibukkanó emberi csontvázak és a felszínen heverő csontvázrészek törmelékei a helynek régi temetői voltát kétségtelenné tették -  már egyelten egy síremlékre sem lehetett találni. Így kerültem pár lépéssel fennebb a hegyen, az elpusztult; első katholikus temetőt korban követő második, vagyis a régi unitárius temetőbe.

 A kolozsi öt felekezet temetője közül e helyen tehát az Unitáriusokét mint a reformáció utáni legelső itteni felekezet temetőjének síremlékeit  muta­tom be, hogy amit az idő vasfoga napjainkig megkímélt, magyarságunk faj­ szeretete és a kultúreszmék ápolása jegyében legyenek azok a jövendőnek céltudatosan megőrizve a végpusztulástól. Nemzetünk évezredes múltjának annyi értékes és pótolhatatlan történeti emléke semmisült meg részint a régebbi, műveletlen előidőkben, részint a későbbi korok, gondatlan közönyössége miatt, hogy jó példaadásként kötelességet vélek teljesíteni még e pár százéves magyar emlékeknek is ezen irodalmi megmentése által. Vidéki papjaink és tanítóink érdeklődését is óhajtanám felkelteni községük bármily szerény történelmi emlékei iránt, ami a mai mesterségesen űzött emlékpusztítás silány korszakában a magyarság ezeréves múltjára érdekkel bírhat. Véssék emlékezetükbe Kővári Lászlónak, a nagynevű történelmi írónak ama szavait, hogy: imaszerű kötelessége legyen minden magyarnak mindent megóvni e honban, mi emlék, s mindent összegyűjteni, mi gyűjthető!

Kolozs magyar temetői  mind a várost északról  határoló hegyvonulat déli lejtőjén fekszenek s ezeknek végső tagjaként az unitárius templom feletti oldalon  az  unitárius  temető  foglalja el a legszélső  helyet. Ez a fürdőtől  a Paperdeje, régen templomerdeje felé vivő szekérút  baloldalán egy szakadékos agyagmélyedés által elválasztott és külön tagolt hegygerincen fekszik. Itt állanak szétszórtan az alábbi  ismertetendő régi sírkövek,  melyek két és fél­ század viharait kiállották. A kolozsi nép régi jó erkölcsére mutat, hogy e régi, már gazdátlanná vélt sírköveket sem el nem hordta, sem durvaságból össze nem tördelte. A sírok közt természetesén sok van jeltelenül behorpadt és ellaposodott sírhant is, amelyekről egyebet nincs mit mondanom. A kővel jelölt sírok száma = 34; ezekből írásnélküli = 7 s feliratot viselő = 27 van. Azonban pusztulás következtében a feliratos kövek némelyike is nélkülözi az évszámot s ezeket  leszámítva (3) a régi  temető  helyén  fekvő  dátumos   sírkövek száma = 24. Az íratlan kövek közül   kettő  faragatlan  kőtuskó,   négy   pedig faragott ugyan, de eredetileg nem síremléknek faragták, hanem az itteni legrégibb, még az Árpád-házbeli királyok idejében Szt. Imre herceg  tiszteletére épült róm. kath. nagy kőtemplom romjainak kapu- és ablakkeret kövei közül később egyszerűen beállították ide sírkövekül. A feliratos  kövek  írásos  lapjukkal mind kelet felé vannak fordítva, mely körülmény a délnyugatról jövő csapadékok pusztító hatása ellen oltalmára szolgál a feliratoknak. Ezek között érdekesek a szemöldökös  párkányú  typikus  XVII-ik  századi  álló  sírkövek aminőket Kelemen Lajos tanár a marosvásárhelyi mai református  temetőből ismertetett. (A marosvásárhelyi református temető legrégibb sírkövei. Erdélyi Múzeum. 1909. évfolyam 154-161 l.)   Ezeknek alakja nagyított téglalap, melyeknek tetején a fedélszerű prizma alatt az írástükör fölé kiugró ereszforma párkány van faragva, ami a felíratnak az időjárás viszontagságai ellen való védelmére szolgál.       

Ami a síremlékek korát illeti, legrégibbek a XVII-ik századból való kövek s ezekből van 7 drb.  A XVIII.-ik századból fennmaradt 4 drb, a XIX-ik századból 8 drb,  s a XX-ik századra eső van 5 drb. A mellékelt táblázat a síremlékek jegyzékét abban a sorrendben mutatja, amint a sírok a temetőben egymás után következnek.